Tudnivalók a gumiabroncsról

A gumiabroncs  egy gyűrű alakú alkatrész, amely körülveszi a keréktárcsát illetve felnit, hogy a jármű terhelését a tengelyről a kereken keresztül a földre továbbítsa, és tapadást biztosítson a felületen amelyen a jármű áthalad. A legtöbb gumiabroncs, például a gépjárművek és kerékpárok gumiabroncsai, pneumatikus felfújt struktúrák rugalmas párnát képeznek, amely elnyeli az ütéseket, amikor a gumiabroncs a felület durva egyenetlenségei fölé gurul.

A gumiabroncsok olyan tapadási mintát biztosítanak, amelyet úgy terveztek, hogy megfeleljen a jármű súlyának és a tapadási felület teherbíró képességének, olyan egyenletes nyomás biztosításával, amely nem deformálja a felületet túlzottan.

A régi és a mai gumiabroncsok

A modern pneumatikus gumiabroncsok anyagai szintetikus (kőolaj) gumi, természetes gumi, szövet és huzal, valamint korom és más vegyi anyagok. Ezek futófelületből és testből állnak. A futófelület tapadást biztosít, míg a test bizonyos mennyiségű sűrített levegőt tartalmaz. A gumiabroncs kifejlesztése előtt az első abroncs-verziók egyszerűen fémszalagok voltak, amelyek fakerekek köré voltak felszerelve, hogy elkerüljék a kopást. A korai abroncsok szilárdak (nem pneumatikusak) voltak. A pneumatikus gumiabroncsokat sokféle járműben használják, beleértve az autókat, kerékpárokat, motorkerékpárokat, autóbuszokat, teherautókat, nehéz járműveket és repülőgépet. A fém abroncsokat továbbra is használják a mozdonyokon és a vasúti kocsikon, a tömörgumi (vagy más polimer) gumiabroncsokat továbbra is különféle nem autóipari eszközökben használják.

A gumiabroncsokat az általuk kiszolgált jármű típusa szerint lehet besorolni. Megkülönböztethetők a szállított rakomány és az alkalmazásuk alapján, pl. Gépjárműre, repülőgépre vagy kerékpárra.

A személygépjárművek könnyű gumiabroncsai a kereken (250–500 kg) terhelést hordoznak. Könnyű és közepes méretű tehergépjárművek és kisteherautók (500-1500 kg) tartományban terhelik a kerekeket. Különbséget mutatnak a különféle járművek sebesség szerinti besorolása alapján, ideértve (a legalacsonyabb sebességtől a legmagasabbig): téli gumiabroncsok, könnyű tehergépjármű gumiabroncsok, belépő szintű gépjármű gumiabroncsok, szedánok és kisteherautók, sportkocsik és nagy teljesítményű autók.

A közúti gumiabroncsokon kívül a különleges kategóriák a következők:

Tél - A téli gumiabroncsokat hidegben, hóban és jégen való használatra tervezték. A futófelület kialakítás nagyobb különbséget mutat, mint a nyári gumiknál. Azok a gumiabroncsok, amelyek sikeresen teljesítettek egy bizonyos téli vontatási teljesítményvizsgálatot, jogosultak oldalukon egy "Három csúcsú hegy hópelyhekkel" szimbólumot megjeleníteni. A téli körülményekhez tervezett gumiabroncsokat úgy optimalizálták, hogy 7 ° C  alatti hőmérsékleten teljesítenek optimálisan. Néhány téli gumiabroncsnak fém- vagy kerámiacsapjai vannak, amelyek kinyílnak a gumiabroncsból, hogy növeljék a tapadást kemény havon vagy jégen. A csapok öntisztulóak  a száraz úton, de porolnak és koptatják az úton a kerék pályát.  Ennek a fajta téli gumiabroncs használatának, illetve a csapok használatát engedélyező előírások Ázsiában és Európában, valamint Észak-Amerikában államokon vagy tartományonként eltérhetnek.

Egész évszakos gumik.

 A téli gumiabroncsokhoz azok az M + S besorolású járművek tartoznak , amelyek „egész évszakra” képességet jelölnek - csendesebbek tiszta utakon, de kevésbé képesek a tapadásra hóban vagy jégen, mint a téli gumiabroncsok. Ezeknek a gumiabroncsoknak a futófelület-hézagai kisebbek, mint a téli gumik, és nagyobb, mint a nyári gumiabroncsok.

Terepjáró.

A terepjáró gumiabroncsokat úgy tervezték, hogy megfelelő teherbírásúak legyenek terepen, ugyanakkor elviselhető kezelési és zajjellemzőkkel rendelkeznek az országúton történő vezetéshez. Az ilyen gumiabroncsok jobban viselkednek a hóban és az esőben, mint az utcai gumiabroncsok, és "jók" a jégen, sziklán és homokon. Általánosságban elmondható, hogy a járművek kereke annál nagyobb zajt kelt, minél érdesebb a gumi futó felülete.

Sár-terep.

A sík-terep gumiabroncsok mélyebb, nyitottabb futófelülettel rendelkeznek, hogy jó tapadást biztosítsanak a sárban, mint a terep gumiabroncsok, de kevésbé teljesítenek a sima felületeken.

Nagy teljesítményű.

A nagy teljesítményű gumiabroncsok sebessége legfeljebb 270 km / h, az ultra nagy teljesítményű gumik pedig 299 km / h sebességig teljesítenek jól,  de keményebb utazási jellemzőik vannak és tartósság szempontjából sem hosszú életűek.

A könnyű gépjármű gumiabroncsok más típusai a sík gumiabroncsok és a versenyautók gumiabroncsai is lágy, sima felületűek.

Defekttűrő gumiabroncsok.

Defekttűrő gumiabroncsok kiküszöbölik a tartalék gumiabroncsok szükségességét, mivel azok defekt esetén csökkentett sebességgel továbbra is használhatók, merev oldalsó faluk segítségével, hogy megakadályozzák az abroncs felnik sérülését.  A hagyományos gumival rendelkező járművek a sérült gumiabroncsok javítására, cseréjére, vagy a  pótkerékre hagyatkozhatnak defekt esetén. A pótkerék lehet kompakt gumiabroncs.

Versenyautó gumiabroncsok - A versenyképes gumiabroncsok három fő kategóriába sorolhatók: DOT (utcai-legális), sima és eső . A versenyautó gumiabroncsokat úgy tervezték, hogy maximalizálják a kanyarodást és a gyorsulási súrlódást a hosszú élettartam rovására.

Peres gumik.

A peres gumik alacsonyabb  oldalfal magassággal rendelkeznek mint a hagyományos gumik, és a felni fokozottabb sérülékenysége miatt felni védő peremmel látják el őket. Ez megakadályozza, hogy a felni megsérüljön a járdaszegély melletti haladáskor, illetve ha a járművel magasabb felületre állnak fel. A peres gumi általában szélesebb is, ezért jobban tapad a felülete, mivel nagyobb felületen fekszik fel az úton. A kormányzás során az alacsonyabb gumi oldalfal miatt kevésbé nyíródik a gumi, kevésbé mozog el oldalra, tehát a kormánymozdulatok jobban érezhetőek, ez pontosabb kormányzást tesz lehetővé. A peres gumi jó tulajdonságai elsősorban nagy sebességnél és sima úton érezhetőek. A göröngyök és úthibák sajnos visszahatnak a futóműre és kormányszerkezetre, lassú sebességnél nehéz a kormányzás, ha a buszok és egyéb járművek vájúszerű mélyedést képeznek az úton akkor ezekbe belecsúszik a peres gumi és csak nagy erővel lehet ezekből kivezetni  a járművet. Az úthibák fokozottan veszélyesek a peres gumira, mivel könnyen kivágja az úthiba a gumit illetve az alacsony oldalfal miatt ahol átmegy a normál gumi baj nélkül, ott a peres felni akkora ütést kaphat, hogy akár a továbbhaladás is veszélybe kerülhet.